A Kalahári-sivatag Afrika nem túlzottan csalogató belső medencéjében helyezkedik el. Vadon élő állatok sokaságának nyújt otthont, némelyik része több mint százmillió éves. A sivatag mintegy 260 000 négyzetkilométeres területre terjed ki, része a dél-afrikai fennsíknak. A száraz időszakban napszítta növényzet takarja, de ezután bámulatos gyorsasággal kap újból erőre. Élnek itt elefántok, szakállas keselyűk, oroszlánok, vándorló csordák, zöld galambok, sivatagi agámák, gnú csordák, tojásevő kígyók, nílusi ludak, kérészek, hörcsögfejű egerek. Esős időkben elvándorolnak másik tájra, majd ha kisüt a nap, visszatérnek otthonukra.



A kavicsbányák, a szemétlerakó helyek és a parlagon heverő földek környékén gyakran jól működő, figyelemreméltó állatvilággal találkozhatunk. Az elhagyott gyárakkal és az ipari szemétlerakó helyekkel ejtjük a legcsúnyább sebeket a táj arculatán. Idővel azonban a legtöbb ilyen hely rekultiválhatóvá válik. Arra is akad példa, hogy utólag természetvédelmi területté nyilvánítják. Élhetnek itt házi verebek, vándorpatkányok, százlábúak, jakab lepke hernyók, sünök, vörös vércsék, rókák, házi egerek, elvadult házi macskák, énekes rigók, házi rozsdafarkúak, pinceászkák, szőlőszender hernyók. 



A Galápagos-szigetek Földünk egyik legfélreesőbb pontján találhatóak, állatviláguk egyedülálló. Az itt élő állatok zöme sehol másutt nem fordul elő. A Galápagos-szigetek egy hasadékoktól szabdalt vulkanikus eredetű szigetcsoport az Egyenlítő mentén, a Csendes-óceánban. Élnek itt tengeri leguánok, Darwin-pintyek és óriásteknősök is. Az első betelepülő faj, az a madár volt, melyek a tengereket szelnek át, például a fregattmadár, és a vörös csőrű trópusi madár. Illetve olyan kitartó repülők, mint a flamingó, és a réti fülesbagoly. Amikor a szigetrendszer kiemelkedett a tengerből, még nem lehetett rajta élet. Ma viszont faj gazdag, egyedülálló állatvilága van.



Apró vízi állatok építették a Nagy Korallzátonyt, amely olyan hatalmas, hogy még a Holdról is fel lehet ismerni. Életformák sokaságának ad otthont, olyan tarka és változatos, akár a trópusi esőerdő. Neve ellenére a Nagy Korallzátony nem egyetlen egységből áll, hanem zátonyok egész szövevénye húzódik meg több mint 2000 kilométer hosszúságban Ausztrália északi partjával párhuzamosan, a Dél-Queensland partjainál lévő Lady Eliott-szigettől egészen a Pápua Új-Guinea-ig öbölig. A korallzátonyok tulajdonképpen élő sziklák. Polipok ezreiből állnak, amelyek a talpkorongjukból kiváló, oltalmazó mészvázba ágyazzák be magukat. Ha a polipok szaporodnak, a zátony évről-évre nagyobb lesz. A korallok nagy része fehér, hisz nem más, mint halott polipok vázanyaga. Az élő korallpolipok viszont nem ritkán élénk színezetűk. Élnek még ott, kék és sárga zátonysügérek, rikító élénk rózsaszín, lila, valamint sárga ajakos halak, élénk fehér-pirosos színezetű tengeri csigák, smaragdzöld kígyókarú csillagok.
 

 
A télen rideg, viharos tengerpartok a nyári hónapokban élővilágban gazdagok és színpompásak. Sokkal tartalmasabb életet tesznek lehetővé az állatok számára, mint ahogyan az első pillantásra látszik. A homokos tengerpart a maga változó hangulatával gyakran tűnik elhanyagoltnak, de a homok alatt élőlények sokasága rejtőzik. A legtöbb csak akkor jön a felszínre, ha az ár lesodorja róla a homokot. Ezen a csodálatos helyen élnek a fekete kagylók, a tengerparti szöcskerákok, a homoki ászkák, a nagy borskagylók, a szilvakagylók, a csővágó férgek, a hüvelykagylók, a csaliférgek, az északi fésűcsillagok, a garnélák. Madarak ezrei lakoznak a tengerpartokon ezek között a fenyérfutó, a kőforgató, a dankasirály, az ezüstös sirály és 20 tengeri törpecsér fajta. A tengerpartokon 17 kis homoki angolna él, 18 kis mérges pókhal és 19 csáptojás héja.