PÁLMAKAKADU

A pálmakakadu a legnagyobb ausztráliai kakadu. Fekete színű, karmazsinvörös pofafoltokkal. Bóbitaszerűen meghosszabbodott fejtetőtollaival a hím a fák tetején cifrálkodik. Erős, éles csőrével nyitja fel a táplálékát, a pálmadiókat. Miután lyukat vájt a dió kemény héjába, csőrének hegyével darabokra töri a gyümölcsöt, és tapadókorongként, nyelvével kiszedi az ízletes táplálékot. A pálmakakadu kiválóan repül, élőhelyei az Ausztrália északi részén található erdők. Fészeképítéshez mély, odvas fatörzs belsejét választja, amit telehord hosszú ágakkal, így biztosítja a vízelvezetést. Fészkét zöld levelekkel és különböző fűszernövényekkel béleli. A tojó, egyetlen 55 milliméteres tojást rak. A fióka kikelési ideje 8-14 napot vesz igénybe, gondozásában a hím is besegít. Körülbelül 4 hónapos korában a kiskakadú előjön a fészekből, ám szülei további 4-5 hónapig még etetik. A tojásból kikelő fióka eleinte egy fehérjében gazdag, sajtszerű anyaggal táplálkozik, mely anyja begyének falában képződik.
 

GYÖNGYÖS TINAMU

A gyöngyös tinamu közepes termetű madár, testhossza 40 centiméter körüli. Tollainak színezetében a szürke és a barna árnyalatok dominálnak, ez kiválóan elrejti őket a fűben és a cserjék alatt. Jó futó, veszély eseten viszont mégis inkább meglapul a fűben. Ha támadója észreveszi, szélsebesen elillan a sűrű növényzetben. Tud repülni, de csak rövid távokon, ezért csak néha kap szárnyra. A tinamu főképp rügyeket, fűféléket, magvakat fogyaszt, de a cserjék leveleivel és terméseivel is táplálkozik. Jobb emésztés érdekében rendkívül nagy begye, és jól fejlett vakbele van. Étrendjét rovarokkal, csigákkal, férgekkel, és a földön talált apró gerincesekkel egészíti ki. Az udvarlást és a párosodást követően a nőstény lerakja tojásait, és odébbáll. A kotlás feladata a hímre vár, a tojó ekközben más hímek előtt páváskodik. A 16-22 nap elteltével kikelő fiókákat apjuk gondozza, figyeli, amint rovarokat keresgélve teszik meg útjukat a fűben. 

SZIVÁRVÁNYLÓRI


A szivárványlóri földünk egyik leglátványosabb papagája. A 19-28 centiméteres madár a nevét a színpopás tollazatáról kapta. A feje és a hasa kobaltkék, csőre, szivárványhártyája és begye vörös, háta zöld színű. Ausztrália keleti partvidékein, és Új-Guineában nagy csapatokban él. A szivárványlóri odvas fák üregeiben fészkel. A tojó 2-4 tojást tojik, és 25 napon át gondozza őket, a hím pedig rendszeresen hajnal tájban meglátogatja. Rojtos, kefére emlékeztető nyelve segítségével, könnyedén összegyűjti a virágokból, főleg az eukaliptuszokból a virágport és a nektárt. Ezért nagyon hasznos a virágtermelők számára, mivel beporozza a növényeket, és hozzájárul, hogy még több növény nőlhessen. A nektáron kívül fogyaszt még, magvakat és gyümölcsöket is, de gyakran a virágon talált rovarokat is megeszi.
 

JÉGMADÁR

A jégmadár közepes méretú, hossza 20 centiméter, tollai gyönyörű színben pompáznak. A legszebb szín a mellkasán és a farktollain a díszlő világoskék. Rövid lábain 3-3 ujj nőtt ki. A jégmadár képtelen a talajon járni, ugrándozva változtatja helyeit. Rövid lábacskáival kiválóan ássa meg magának fészkét, csőre hosszú, tűhegyes ami kiváló a halászathoz. A folyó menti erdők lakói, a levelek között rejtőzve élnek, ezért nehéz őket észrevenni. Könnyebben felismerhetjük, a körülbelül 10 másodpercig tartandó, nevetésre emlékeztető énekéből. Zsákmányaira hirtelen csap le, főként halakra vadászik, de gyíkokkal, rovarokkal és a földön talált puhatestűekkel is táplálkozik. A jégmadár általában egy termeszbolyban ássa meg a fészkét, amit később halpikkelyből és szálkákból bélel ki. A tojó költési ideje három hét. Amikor a fiókák előbújnak a tojásból, a hím és a tojó ennivalót keres nekik. Egy alagútba viszi azokat, és ott eteti fiókáit. Amint az első megette, átadja testvérének a helyet, és így cserélnek, még nem laknak jól. A fiókák körülbelül 1 hónapos korukban hagyjál el először a fészket, és anyjuk gondoskodó figyelme mellett, megtanulják egyedül is elejteni zsákmányukat.
 

KERTéSZMADÁR

A kertészmadár családjába sok más madárfaj is tartozik, ezek közös tulajdonságai, hogy a hímek kész kertészek. Valóságos kis kerteket építenek, így vonják magukra a tojó figyelmét. Testmérete veréb nagyságú, de ez a hollóig változhat. A hímek tollazata igen sokszínű. Tolluk elhelyezkedése miatt, a ráeső fény ezernyi színben verődik vissza. A sötét színű hímek, élénk tárgyakból készítenek kertet, míg a pompás tollúak már csak régi holmikból eszkábálnak. A kertészmadarakat erős lábak, és robusztos, nem ritkán horgas csőrük jellemzik. Új-Guinea és Ausztrália északi részének lakói. Idejük túlyomó részét lombkoronák közt töltik, csak szaporodáskor ereszkednek le a földre.A hímek hónapokkal a párosodás előtt elszánt udvarlásba kezdenek. A tojó azonban csak akkor engedi magához közel a párját, mikor az erdő tele van rovarokkal, melyek születendő fiókák tápláléka. A párosodás után a hím folytatja az őrült násztáncot, abban reménykedve, hogy más tojók kegyeit is elnyeri majd. Ezalatt a tojó fészket rak a faágak között, és 1-3 fehér tojást tojik. Miután kiköltötte fiókát gondosan eteti, óvja őket. A kertészmadarak gyümölcsöt, bogyókat fogyasztanak, de gyakran rovarokkal, lárvákkal, és a földön talált puhatestűekkel egészítik ki étrendjüket.

 TÖRPE PAPAGÁJ

A törpepapagáj a madarak osztályának papagájalakúak rendjébe tartozik. Afrikában és Madagaszkár szigetén honosak. Élőhelyük lehet a síkvidéki esőerdő éppúgy, mint a szavannaerdő, vagy a hegyvidéki erdő. Testhosszuk 13-18 centiméter közötti, szárnyfesztávolságuk 9-10,5 centiméter, testtömegük, fajtól függően 25-65 gramm. Egyes fajok csendesek és félénkek, de a legtöbb igen hangos, és zajos tud lenni.

LANFARKÚ MADÁR

Akkora, mint egy nagyobbra nőtt fácán. Erős lábának hosszú ujjain hatalmas karmok vannak, ezeket használja az erdő talaján való kapirgáláskor. A hímek látványok farokdísze, pompás díszítést bocsát ennek a madárnak. A tojó alacsony faágon, vagy aljnövényzetbe rakja fészkét. 6 hét költési idő után, a tojásból kikelő fióka, még 2 hétig marad a fészekben, ezután már elkíséri anyját a táplálékszerző útjára. 

SKARLÁTBATLA 

A skarlátbatla, Dél-Amerika északi részén, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig folyótorkolatoknál, lapályoknál, mangrove mocsaraknál él. Magassága 56-61 centiméter, testtömege 650 gramm. Gázlómadarak között ritka feltűnő színű madár, ez a faj viszont skarlátvörös színben tündököl, mely teljesen elüt környezetétől. Színét tollazatába beépülő, alacsonyabb rendű vízi élőlényekből álló táplálékban levő karotinoidoktól kapja. Szeme és farokvége fekete. A nemek hasonlítanak egymásra.
 

KORONÁS TIRANNUSZ 

A koronás tirannusz látványos, élénk színű, legyezőszerű bóbitát visel. A hím fejdísze piros kék tollhegyekkel, a tojóé sárga, szintén kék tollhegyekkel. Esőerdők és szubtrópusi nyílt erdők aljnövényzetének a madara. Fészkük zacskó alakú, mintegy 2 méter hosszú. Rendszerint egy víz fölé hajló ágra készítik. Közép- és Dél-Amerikában élnek.


LANDU

 

Az Atlanti-óceán északi részén levő szigeteken él. A tengerek elszennyeződése és a homoki angolna túlzott halászata miatt egyes kolóniák ki is pusztultak. Hossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 47-63 centiméter, testtömege a hímnél 345-488 gramm, míg a nősténynél 310-345 gramm. Tollazata hátán fekete, és a hasán illetve a begyén és az arcán fehér. A csőre a párzási idénykor harsogóan színes, piros, sárga és kék színben pompáznak, míg télen ezek a színek eltompulnak.
 

KAKUKK

Költési időben elfordul Európa és a mérsékelt égövi Ázsia nagy részén. Vonuló madár, a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, valamint  a Fülöp-szigeteken tölti. Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő.  Testhossza 33 centiméter, szárnyfesztávolsága 55-60 centiméter, testtömege 110-130 gramm. Tollazata világos, hátán szürkéskék színű. 12 tollú farka halvány hamuszürke. 

SELYEMMADÁR 

Előfordulása az esőerdőkre és egyéb erdős területekre korlátozódik. Ausztrália keleti részének két vidékén, az északi Queensland és a déli Victoria között. Nem vonuló faj. Testhossza 28-32 centiméter és testtömege 150 gramm. A hím kékesfekete tollazatú, a tojónak sötétbarna hátrésze és világosabb barna, foltos mellrésze van. Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik.

SARKI BÚVÁR

Főként Európában és Ázsiában, alkalmanként Nyugat-Alaszkában is, nagy és tiszta vizű tavak környékén költ. A tenger közelében kisebbekkel is megelégszik. Vannak párok, melyen egyszerre több tavon is halásznak. Magyarországon a Balatonon kis számban rendszeresen előfordul. Testhossza 63-75 centiméter, szárnyfesztávolsága 100-122 centiméter.  A récékhez hasonlóan könnyen tud úszni. Kitartóan képes repülni, közben a vöcsökfélékhez hasonlóan nyakát előre, lábát hátrahajlítja. Halakkal táplálkozik, megbirkózik a nála nagyobbal is. Két percig is képek a víz alatt maradni. 

ZÖLD PÁVA 

A zöld páva Mianmar északi és Kína déli részén, valamint Laosz és Thaiföld, Vietnam és Kambodzsa területén honos. Mindenevő, magvakkal, rovarokkal, hajtásokkal, rügyekkel, fiatal levelekkel, valamint gyümölcsökkel táplálkozik. Az indiai páva és a zöld páva hibrid ilyen vonást örökölt a zöld pávától a taraját, az indiai pávától a toll színét örökölte.


INDIAI PÁVA 

Kelet-India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben vadon él. India nemzeti madara. Nagy Sándor hozta először Európába, ahol csakhamar elterjedt, mint háziállat. A nőstény hossza 95 centiméter, a hímé 110-125 centiméter. Szárnyhosszuk 40-46 centiméter, farkhosszuk a dísztollakkal elérhetik a 150 centimétert. 30-40 fős csapatokban élnek, többnyire a földön tartózkodnak, magokból és rovarokból táplálkoznak. A hím testtömege 4-6 kilogramm, a tojóé 2,7-4 kilogramm körüli.  

ARGUS PÁVA

Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld trópusi esőerdeiben honos. Testhossza 185 centiméter, a tojó jóval kisebb a hímnél. A kakasnak feltűnően hosszú karevezői és farka van. A tyúk jóval egyszerűbb. Levelekkel, magvakkal és gerinctelen állatokkal táplálkoznak. A kakas dörgéssel udvarol a tyúknak. Hangosan hívja párját, pávaszemekkel díszített, felállítható farktollaiból és karevezőiből hatalmas legyezőt formál. Egy kakas több tyúkkal is párosodik, az utód gondozásában nem vesz részt. A fészkét a talajra készíti és levelekkel béleli ki. 
 

KONGÓI PÁVA

A kakas nagyméretű, hossza eléri a 70 centimétert. Tollazata mélykék, fémes zöld és ibolyaszínű árnyalattal. Csupasz, toll nélküli nyaka vörös, lába szürke, fekete farktollazata tizennégy kormánytollból áll, az ázsiai fajoknál látható, hogy farkfedő tollai nincsenek. Fejét hosszú fehér, szőrszálhoz hasonlító tollakból álló bóbita díszíti, mely a hátsó részen sötétebb színű. A tojó általában gesztenyebarna, teste alsó része fekete, háta fémes zöld, bóbitája rövidebb a kakasénál, és gesztenyebarna színű. Mindkét nem hasonlít az ivar éretlen ázsiai pávára.