A leggyakrabban hallott állati hang a madárdal. Általában inkább a hímek dalolnak, énekük szólhat a hímeknek, de a nőstényeknek is. A szaporodási időszak kezdetén a hímek territóriumot foglalnak. Az élőhelyük egyik darabját magukénak tekintik, és védelmezik más hímektől. A védelem eszköze az ének, ezzel jelzik a többiek számára, hogy ez a terület már foglalt, és ha nem távoznak, akkor támadásra számíthatnak. Ez a dal a nőstényeknek pont fordítva szól, minél tisztábban és csalogatóbban. A madárdal sok tanult elemet tartalmaz. Az azonos élőhelyen élő madarak éneke hasonlóbb, mint máshoz élő fajtársaiké. A hasonlóság oka az, hogy a madarak a különféle trillákat egymástól tanulják. A nőstények gyakrabban mutatnak felajánlkozó magatartást. Rebegtetik a szárnyaikat és a farktollaikat, amely annak biztos jele, hogy vonzónak találják a hím dalát.
A békák nagyon hasonlítanak a madarakhoz, főleg szaporodási időszakukban hallatják hangjukat. Igen ám, csak ők nem csiripelnek, hanem brekegnek. A hímek összegyűlnek egy patak partján, és kórusban brekegve igyekszenek elcsábítani a nőstényeket. A békák torka alatt általában bőrzacskót találunk, melynek funkciója a brekegés hangerejének növelése, csökkentése. Hasonlóan a madárdalhoz, a hím békák hangja is egyszerre szól, rivális hímeknek és a nőstényeknek is. Ha a hangja alapján a hím békák úgy ítéli meg, hogy kevés eséllyel vehetnék fel a harcot a hang gazdájával. A nőstények vonzódnak a hanghoz, és megközelítik a számukra kívánatos hímek.
|